Amit nem írnak bele a motorkatalógusba

Motort választani látszólag egyszerű feladat. Összehasonlítjuk a teljesítményt, a felszereltséget, az árakat, megkérdezzük a haverokat, esetleg elolvasunk néhány tesztet. Aztán mégis előfordul, hogy a józan számítás ellenére egy tök másik típusnál kötünk ki, mert tetszik a hangja, mert gyerekkorunk óta vágyunk rá, vagy mert egyszerűen szeretjük a márkát. De honnan ered ez a ragaszkodás, és mennyit számít egy motorkerékpár mögött álló történet?

Ha egymás mellé állítunk két hasonló teljesítményű, felszereltségű és árú motort, a műszaki adatok alapján akár döntetlen is lehet az eredmény. Csakhogy a motorvásárlás ritkán puszta számolgatás. A tankon szereplő embléma is jelent valamit, és nem feltétlenül mindenkinek ugyanazt.

A márkákról alkotott véleményünk sokkal korábban kialakulhat, mint hogy egyáltalán megengedhetnénk magunknak az első komolyabb gépet. Gyerekként láttuk őket az utcán, a versenypályán, a magazinokban, később pedig a barátaink garázsában. Egyes típusok már akkor megtetszettek, amikor még azt sem tudtuk, hány köbcentis blokk dolgozik bennük.

Egy márkanév mögött sok minden van

A Ducati hallatán sokaknak a versenysport, a különleges olasz konstrukciók és a jellegzetes formák jutnak eszébe. A BMW neve összeforrt a boxermotorokkal és a nagy túragépekkel, a Honda pedig évtizedek óta a műszaki fejlesztéseivel, versenyeredményeivel és megbízhatóságával építgeti a hírnevét. A Harley-Davidson esetében már a hang és a megjelenés is elég lehet ahhoz, hogy valaki messziről felismerje a márkát.

Ezeket a tulajdonságokat a gyártók persze tudatosan ápolják, de nem mindent a reklámosztályok találtak ki. A Ducati desmodromikus szelepvezérlésének, a Moto Guzzi hosszában beépített, keresztben álló hengerű V2-esének vagy a bajor boxereknek a története évtizedekre nyúlik vissza. A sajátos konstrukciók sokszor kompromisszumokkal is járnak, a vásárlókat mégis éppen ezek vonzzák.

A klasszikus brandek történetében ráadásul jócskán akadnak melléfogások is. Rosszul sikerült modellek, zsákutcának bizonyuló fejlesztések, elveszített versenyek, pénzügyi nehézségek, bezárások, feltámadások. A motorgyártás története tele van olyan ötletekkel, amik papíron remekül mutattak, aztán a valóságban egyáltalán nem váltak be. Más típusokat viszont csak évekkel a gyártásuk befejezése után kezdtek igazán értékelni – a Starck által megrajzolt Aprilia Motó 6.5 totális bukta volt, de ma már abszolút future classicnak számít a gyűjtők körében.

Mitől lesz egy motor klasszikus?

Az életkor önmagában kevés hozzá. Attól, hogy egy motor harminc- vagy negyvenéves, még nem feltétlenül válik keresett veteránná. Egy klasszikus típusnak általában van valami sajátossága, ami miatt évtizedekkel később is beszélünk róla.

Az 1969-ben bemutatott Honda CB750 Four például új mércét állított a nagymotorok között. Soros négyhengeres blokkja, elektromos indítása és tárcsaféke olyan unikális csomagot alkotott, amire a konkurenseknek is válaszolniuk kellett. Az 1985-ös Suzuki GSX-R750 pedig az utcai sportmotorokról alkotott elképzeléseket változtatta meg kis tömegével, alumíniumvázával és versenygépes kialakításával.

De nem csak a műszaki úttörőkből lehet klasszikus. Sok motor azért marad emlékezetes, mert különösen jól sikerült a formája, jellegzetes a hangja, vagy annyira népszerű volt, hogy motorosok egész generációi nőttek fel rajta. A cukiság is számít: egy Honda Monkey sikeréhez kellett a szerelembe ejtő forma.

A gyártók ezt jól tudják. Nem véletlen, hogy újra és újra előkerülnek a régi típusnevek, a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző fényezések és a jól ismert formai megoldások. A Kawasaki Z900RS vagy a Honda CB1000F mögött is ott vannak a korábbi évtizedek emlékezetes csodái. A mai vásárló korszerű eszközt kap, de a megjelenéséhez már ismerős történet társul, amihez tud kötődni.

Amit nem lehet néhány év alatt felépíteni

A Mona Lisáról ma már olyan pontos másolatot lehet készíteni, hogy az átlagos szemlélő aligha venné észre a különbséget. Az eredeti mégis felbecsülhetetlen értékű, hiszen Leonardo da Vinci munkáján kívül több mint ötszáz év misztikuma is hozzátartozik.

A motorok természetesen másképp működnek: egy új konstrukció nyugodtan lehet jobb a réginél, és egy fiatal gyártó is készíthet remek motorkerékpárt. A korszerű technológiához ma már sokkal könnyebb hozzáférni, a nemzetközi beszállítóknak köszönhetően pedig viszonylag rövid idő alatt is összeállhat egy versenyképes típus.

Ezt a kínai motorgyártók fejlődése is jól mutatja. Az elmúlt években rengeteget léptek előre, és ma már nem ritkaság, hogy egy új ázsiai modell felszereltségben vagy ár-érték arányban komoly kihívója a hagyományos márkáknak. Egyre több ottani gyártó saját fejlesztésekkel, jellegzetes modellekkel és egyre szélesebb kínálattal jelentkezik.

A történelmet viszont nem lehet hátulról gyorsba betolni. Egy mai motor műszaki képességeit meg lehet mérni, a tartósságáról néhány év alatt sokat megtudhatunk, de azt még nem tudjuk, hogyan emlékeznek majd rá harminc év múlva. Lesznek-e olyan tulajdonosai, akik akkor is ragaszkodnak hozzá? Keresik-e majd a régi példányokat? Megmarad-e a neve a motorosok emlékezetében? Hogyan alakulnak az áraik?

Persze minden nagy múltú márka volt egyszer kezdő. A ma legendásnak tartott típusok is egyszerűen új motorként álltak a kereskedésekben. Hogy melyikből lesz később klasszikus, azt a kezdeti jósláson túl többnyire csak utólag látjuk.

Miért tudunk ennyire ragaszkodni egy motorhoz?

A márkahűség mögött sokszor egészen hétköznapi történetek állnak. Valakinek az apja Hondával járt, más egy régi Yamahán tanult motorozni. Van, aki egy versenyző miatt szerette meg a Ducatit, másnak az első nagy külföldi túrája kötődik egy BMW-hez. Ezek az élmények később is befolyásolják, mit szeretnénk a garázsunkban látni.

Érdekes, hogy az ember sokszor még a kedvenc márkája hibáit is hajlandó elnézni. Pontosan tudja, hogy a konkurens gép kevesebbet fogyaszt, könnyebb vagy olcsóbban fenntartható, mégsem akarja lecserélni. Nem feltétlenül azért, mert rosszul mérte fel a lehetőségeit. Egyszerűen olyan dolgokhoz is ragaszkodik, amiknek nincs külön sora az árlistában – emberek vagyunk, az érzelmi faktor nem hagyható ki.

Ráadásul egy motorhoz idővel ac saját történetünk is kapcsolódik. Az első hosszabb túra, egy emlékezetes csajozás, egy nehezen megoldott műszaki hiba, vagy akár csak az a néhány ezer kilométer, amit különösen jó társaságban tettünk meg. Egy ilyen kedvenctől megválni néha akkor is nehéz, ha egyébként már rég megérett a cserére.

A Red Baronnál naponta találkozunk a motorválasztás különböző szempontjaival. Van, aki hosszú évek óta egy bizonyos típust keres, másnak a műszaki tartalom vagy az ár számít leginkább. Olyan is akad, aki egy korábban számításba sem vett motorba szeret bele, amikor végre élőben látja.

Érdemes tehát szemmel végigfutni, mi mindent tud egy motor, mielőtt döntünk, de az sem baj, ha közben eszünkbe jut, mit jelent nekünk a márka maga. A műszaki adatokat könnyű összehasonlítani, a személyes emlékeket, az érzelemmorzsákat már jóval nehezebb. És azt se feledjük: a következő motorunk kapcsán is születhetnek olyan történeteink, amiket ma még nem is sejtünk.