A Red Baron kínálatából - Nagy test, nagy élvezet - Yamaha MT01 -

létezik gép, ami nem kérdez, csak odaver. Most jött a győri Red Baronba, de máris felszökött a pulzus: végre készleten egy bámulatos állapotú Yamaha MT-01, aminek minden egyes üteme ökölcsapás az unalmas hétköznapokra. 1700 köbcenti, nyomatékos V2, erő, karakter, és annyi stílus, hogy megolvad alatta az aszfalt. Ha egyszer beindítod, nincs visszaút – ez nem egy motor, ez egy korszak a garázsodban.

Amikor megjelent, szamurájokkal, óriási dobokkal, színházi hangulattal reklámozták. Aki soha nem próbálta, azt gondolhatja, az egész felhajtás az MT-01 körül valami durva parasztvakítás volt, de nem: a dübörgés igaz, mi meg tényleg hadvezérként durranunk bele a kanyarokba.
Adtak a részletekre: a tank mellé húzott váz páncélként emelkedik ki: elsőre nem tűnik kényelmesnek az üléspozíció, ennek ellenére a nyeregbe ülve már meglepően komfortos a testhelyzet, igaz, a széles kormány mögött van egy picit agresszív, „irányítom a világot” hangulat. Ebbe a flowba belejátszik, sőt erősen fel is fokozza a dübörgő kéthengeres, ami az 1670 köbcentije ellenére mohón reagál a markolat megcsavarására.

Az MT-01 nem csak egy motor, hanem egy vibromasszázs a léleknek. Nem chopperes rázkódás ez, inkább egy szerethető párbeszéd a géppel, amit nem lehet és nem akarsz kikapcsolni. Együtt ver a szíved a dugattyúkkal, testeden belül dolgozik a V2. Nem kérdez, nem finomkodik. Csak felülsz, és egy új idegrendszerrel szállsz le.

Az máig népszerű MT család régi generációjának legnagyobb tagja ez: hülyeség lenne azt kijelenteni, hogy szélességével és negyed tonnájával a Nagykörútra való, de ahogy akad egy kis tér, ahogy elérünk a lankás kanyarokig, a Yamaha megelevenedik: 150 Nm nyomatékkal a fenekünk alatt nagyon könnyű elhinni, hogy nincs olyan csata, amit ne nyerhetnénk meg. A blokk nem a nulláról készült – a léghűtéses, alulvezérelt V2-es a Road Warrior cruiserből érkezett, igaz, pont annyit faragtak rajta, hogy a 90 lóereje mellé ne lehessen odabiggyeszteni a „langyos” jelzőt.

Már a széria dobok is zseniális dünnyögéssel kényeztetik a fület. Nem üvölt, de a hangolás és a köbcenti miatt van egy olyan frekvencia körülötte, hogy mindenki odafordul, a gyalogosok is keresni kezdik, kié ez a mellkast masszírozó orgánum. Húsz éve mutatták be, de még most is ugyanolyan kívánatos, vagy talán még inkább: ez a Yamaha egy olyan korszakban született, ami már soha nem tér vissza, így érdemes még most beszerezni egy példányt, hisz az MT-01 garantáltan becsúszik a future classic gyűjtői státuszba.

Nem lehet rámondani, hogy kicsi volna, de mégsem ijesztő a mérete. Prímán vezethető, szépen fordul, nem akar kitörni még akkor sem, ha butábban adjuk gázt. Ami a legjobb benne, a hihetetlenül lineáris nyomatékgörbéje, 1500-as fordulattól 5000-ig jóval 100 Nm felett van. Nem kell túlpörgetni sem: ötösben 130-nál 2900-at forog. Ha a mutató odaköszön az 5000-nek, mi már átléptük a kétszázat. 
A nyomórudak tokjai olyan vastagok, hogy egy divatmodell sírva roskadna össze, ha ilyen combokkal kéne a kifutóra mennie. Olyan gép, ami pár perc alatt kipucolja a hét fáradtságát és adrenalint pumpál a rendszerbe, pont oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. És most itt van a Red Baronban, Győrben várja új gazdáját – olyat, aki nem fél az izgalomtól.

2025.07.11