Békés Bulldog, nem harap - Yamaha BT1100 Bulldog, 2004 -

Vagány utcai kéthengeresnek harangozták be, fickós naked bike-nak tűnt a kiszivárogtatott tanulmányokon. Amikor megjelent, visszafogott, már-már unalmasnak tűnő motort láttunk. A Yamaha BT1100 elsőre csalódás volt, de miután körbejártuk, rájöttünk, hogy ez a piac egyik legjobb túramotorja.

2001-ben mutatták be a müncheni Intermot szakvásáron – jól emlékszünk a felemás szakmai véleményekre, de nem feledtük a kissé görnyedő testtartásba merevedett hosszú távú utazók arcát, ahogy tudományos szemmel méregetik a részleteket. Nekik láthatóan tetszett.

Léghűtéses V2-es 1063 köbcentivel? Kardán? Az R1 fékei? Kényelmes nyereg és olasz dizájn? Igen, mind megvolt a decens Yamahán. Nem csoda – ez az olaszok gyermeke volt, az európai üzemben tervezték és gyártották. Az ágazati pletykák szerint az első terveiket látva a japán anyacég fogta vissza a burjánzó kreativitásukat, de talán nem is baj: az egyszerű vonalú Bulldog igazi időtlen klasszikus volt születésekor és az most is.

A siker egyik titka az 1981-ben bemutatott kéthengeres volt. A TR1-es túragép szíveként megismert léghűtéses legendásan tartós konstrukció. Hangolása nyomatékcentrikus, kiváló partner a hosszú távú kanyargáshoz – nem véletlen, hogy később a gyár csúcs-chopperébe, a nagy Viragóba és a Drag Starba is ezt szerelték, igaz, a barokkos külső miatt hajlamosak vagyunk csak a lépcsős nyeregre, meg az utólag felszerelt krómsasokra emlékezni.

A megjelenésekor érvényes Euro2-es norma miatt kapott kettő az egybe kipufogórendszert, így tudtak hatékonyan egymás után két katalizátort is beépíteni. Ereje papíron kevésnek hat, mindössze 66 lóerő, de ehhez 90 Nm nyomaték párosul – magyarul csodálatosan hömpölyögve haladhatunk. A Bulldog már alapjárat fölött tolni kezd, nem is érdemes túlpörgeti, 5500 felett már érezhetően erőtlenedik; olyankor szépen el kell váltani a precízen kapcsolható ötfokozatú váltóval.

A 2004-es, ráncfelvarrás utáni Yamahánk már a finoman áthangolt futóművel rendelkezik: a féktárcsák a Road Star Warriorról érkeztek, a nyergeket pedig a R1-ről és az R6-ról ismerjük – a főfékhenger szintén egy klasszikusról, az XJR 1300-ról származik. Precíz, adagolható és biztonságos rendszert párosítottak össze a mérnökök.

A 2001-es alapmodellhez képest a 2004-es ráncfelvarrással előnyére változott a nyereg kialakítása. Korábban sokan kifogásolták, hogy az utas rácsúszik a vezetőre – a gyár meghallgatta őket, kiigazították a formáját. A Red Baronnál található gépen viszont ez is extra – előző gazdája speciális, a magyar Tommot műhelyében szabott túraüléssel látta el, vagyis páros üzemmódban még inkább kiélvezhetjük a maximálisan kiforrott technikát, a szimpatikus dörmögést és a táj szépségét.

Típushibái a BT-nek nincsenek, 1981 óta minden mechanikai botlást volt ideje a Yamahának megoldani – a tulajdonosok csupán az önindító szabadonfutóját tartják szemmel. Ezt leszámítva sokan a kétezres évek egyik legmegbízhatóbb motorjának tartják, ami nem véletlen – még karburátoros, de úttartása, formaterve és isteni karaktere máig aktuálissá teszik.