Nem csak jó, hanem szép is - Honda VT 750 Shadow Spirit -

Pár évtizede a custom stílus az amerikaiak sajátja volt, de az idő, mint légfékét vesztett autóbusz, elrohant mellettük. Ha az ember felé száguld egy Ikarus, elugrik vagy meghal – a Harley ugrott és fellépett egy kategóriát inkább, a pár angol meg csak bámult, mi történik itt. Őket évtizedekig ki sem lehetett vakarni a teáskészletek romjai alól.

Ma már japánt venni annyira evidens. Nem csak az unalmas túramotorok meg a pályagépek között nyerők, de még az olyan stílusra kihegyezett szegmensben is tarolnak, mint a customok. Erről részben a Honda Shadow sorozata tehet: mióta legyártották az első generációt, a név összekapcsolódott a mértéktartó, praktikus és mutatós jelzőkkel.

750, két henger, mi kell még? Ja, persze, 21-es kerék előre, mert az adja meg az igazán rusztikus chopper hangulatot. Hátra 15-ös jutott, rajta jó ballonos abronccsal. A VT-re jellemző a letisztultság, nincs rajta semmi felesleges cicoma, 65 centin, mélyen ülünk, mit egy épített low rideren, mindent eltüntettek a szem elől, ami zavaró lenne. A vízhűtőt olyan ügyesen rejtették el a vázcső szárai közé, hogy elsőre csak a beavatottaknak szúr szemet.

A figyelmet ügyesen terelték el: a fényes légszűrő és a csepp alakú tartály vonzza a tekintetet. Az üléspozíció alacsony, úgy lőtték be a magasságát, hogy nőknek is megfelelő legyen. Aki túl magas, annak egy leheletnyit kuporogósnak bizonyulhat, azonban átlagos hazai testalkattal senkinek nem lesz gondja a lépcsős, derekat jól támasztó nyereggel.

Nem túl erős, nem túl nyomatékos, mégis pont jó. A befecskendezéses V2 simán jár, annyi erő van benne, hogy két személlyel is meglóduljon. Ötödik fokozatban már hatvantól simán húz, miközben a shotgun dobokból kellemes, tipikus moraj tör elő. Mivel mélyen ülünk, a motor eleje elég jól eldobja a felsőtestről a szelet, a 120-as utazótempó hosszabb távon is élvezhető. Megy persze jobban is, az óra szerint 160 kihajtható belőle.

Elöl tárcsa, hátul dob – a rendszer a gép tömegéhez és erejéhez megfelel, jól adagolgató mindkét berendezés. A Shadow úgysem a sportról szól: futóművét a kényelemre hangolták, a villák csillapítása nem is állítható – az utas miatt viszont a rugóstagok előfeszítésébe belenyúlhatunk.

Azoknak, akik szeretnek sokat túrázni és nyűgnek érzik a láncápolást, a VT750 mellett szól a kardánhajtás. A 2009-es modell 5 literes fogyasztása és a jó hangulata könnyen barátságot szül – ez az a japán custom, ami nem csak jó, hanem letisztultan szép is.