Örökre fenegyerek marad - Honda VFR800, 2007 -

Alapjárata mellett meditálni lehet, a négy dugattyú járásának csodás ritmusa megnyugtatja a lelket. Az első gázfröccs azonban szétszaggatja az illúziót – nagyon hamar kiderül, hogy amit szendének hiszünk, micsoda tekintélyelvű masina.

A VFR sikere mindig is a kétarcúságban rejlett: amikor 1985-ben bemutatták elődjét, a VF-széria révén már jócskán volt tapasztalatuk a V4-es technológiával. Az addigi nehéz, ámde erős gépek után az RC30-as superbike utcai párjaként csodálatos célszerszámnak tűnt a 750-es verzió. Ugyan a versenypályákról a könnyű sornégyesek fejlesztési sikerei nyomán kiszorult, de génjeiben örökre ott maradt a harcra készség.

A nyolcszázasra 1998-tól hízott: a piaci igényeknek megfelelően nem hegyezték tovább, a fejlesztők jelszava a vezethetőség, a homogén nyomatékleadás és a sportos túrázás olyan elegye volt, amitől a VFR-ek máig egyedinek és felülmúlhatatlannak számítanak a világpiacon.

A VFR-ek hatodik generációját 2002-ben mutatták be – a Red Baron által kínált 2007-es példány is egy ezek közül. Könnyű felismerni: a szívdöglesztő módon az ülés alá felhúzott kipufogódobok azonnal elárulják, melyik széria dübörög előttünk.

Hogy a 110 lóerős gépet a forró csövek miatt ne legyen gond felpakolni, a gyár remekül szabott, a szépséges részleteket nem eltakaró, kemény oldaldobozokat is kínált hozzá. Nézzék csak meg a képeken – a dizájn passzol a idomokéhoz, miközben a szép felni, a legendás egykarú lengővilla vagy éppen a mesterien ívelt kipufogók mind láthatók maradnak.

Ez volt az első VTEC-kel szerelt motorkerékpár a nemzetközi piacon – előtte ezeket a technikai csemegéket a japánok megtartották maguknak. A Variable Valve Timing and Lift Electronic Controlt egyébként a Honda mérnöke, Kadzsitani Ikuo találta fel - lényege, hogy a szívó és kipufogó oldali szelepvezérlése módosul, amit a vezérműtengely szabályoz.

Hatása, hogy alacsony fordulaton a PGM-FI befecskendezőrendszerrel együttműködve keveset fogyaszt, de amint kigyorsításra van szükség, a vezérműtengely egy nagyobb bütyke veszi át a szót, plusz két szelep is beugrik a buliba, így 6800-as (2007-től 6400-as) fordulat felett a VFR800 nagyobb teljesítményt képes leadni. Megjelenik a vadállat, mi pedig lúdbőrözni kezdünk a bőrdzsekiben.

A biztonságos lassításért kombinált, háromdugattyús nyergekre épülő fékrendszer felel: elöl két, 296-os, hátul egy, 256 milliméteres tárcsa dolgozik. Az első villa H.M.A.S. elvű, 41 milliméteres – a rugóútja tíz centi. A hátsó, központilag beépített rugóstag 12 centit képes összeülni.

A rövidlöketű VFR-ek sajátossága, hogy úgy sportosak, hogy közben egyenes derékkal ülünk. Az idomok kialakítása remek, a szélcsatornás tesztelések az utas komfortjára is kiterjedtek. A nyereg két személy számára is kényelmes – bevallottan azoknak szánják a V4-es négyüteművel szerepelt Hondát, akik tempósan, a kanyarokat kiélvezve szeretnének nagyobb távolságokat átszelni.