Honda Monkey – a komoly játékmotor fél évszázada

Van ember, aki ne vágyna rá? Kevés olyan motorkerékpár született a huszadik század második felében, amely egyszerre vált technikai érdekességgé, popkulturális ikonná és gyűjtői darabbá. A Honda Monkey pontosan ilyen: bohókás és szerethető, ugyanakkor komolyan vehető mérnöki csemege. Ami 1961-ben egy japán vidámparkban apró, szórakoztató motorként kezdte pályafutását, az mára a világ legismertebb minibike-jává, a Honda egyik legtovább gyártott típusává és a retró újraértelmezés remek példájává vált.

A történet a tokiói Tama Tech szórakoztatóparkban indult, ahová a Honda egy különleges attrakciót keresett. Így született meg a Z100 prototípus, egy apróság, amely mindössze öt colos kerekeken gurult, rugózás nélkül, és 49 köbcentis, négyütemű Super Cub-blokk hajtotta. A háromfokozatú félautomata váltó egyszerűvé tette a használatot, a méret pedig annyira kicsi volt, hogy amikor felnőttek próbálták ki, testtartásuk majomszerűnek hatott. Innen ragadt rá a név: Monkey. 
A park látogatói rajongtak érte, a Honda pedig azonnal felismerte, hogy ebből a bohókás játékszerből akár üzlet is lehet. 1962-ben a Z100-at bemutatták az októberi frankfurti, majd a novemberi londoni szakvásáron is. A különleges stílusú, zsebkendőnyi helyen elférő szépség hatalmas sikert aratott, ezért a decemberben már húsz darabot szállítottak prezentációs céllal a Honda Europe számára.

Bő másfél évvel később, 1963 végére megszületett a CZ100, az első kereskedelmi forgalomban kapható Monkey: hároméves gyártási ciklusa alatt körülbelül 2500 darab készült belőle. A suzukai gyár 1965-ben kiadott tájékoztató magazinja szerint a modell összeszerelő sora mindössze hét méter hosszú volt, és a csarnok sarkában kapott helyet. Öt munkás a délelőtt folyamán a kisebb alkatrészeket készítette elő, majd délután folytatták el a végső összeszereléssel, így naponta húsz készült, amit gyakorlatilag azonnal felszippantott a francia és német importőr.
Merev váza, hatliteres tankja, ötcolos kerekei és a Cubból származó blokkja stabil és megbízható társsá tették. Bár eredetileg gyerekeknek szánták, felnőttek is szívesen használták; városi másodmotor, nyaralós jármű és a kempingezők kedvence lett. A Honda számára hosszú távú stratégiaként is nyilvánvalóvá vált, hogy a Monkey túlmutathat a szórakoztató attrakció szerepén.

Az igazi áttörést az 1967-ben bemutatott Z50M hozta: nagy újítása az összecsukható kormány és ülés volt. Könnyedén elfért egy kisautó csomagtartójában, ami rendkívül vonzóvá tette a lakóautósok körében. A blokk továbbra is az ötven köbcentis, négyütemű OHC maradt, de az ergonómia és a praktikum révén a használható közlekedési eszközzé vált.

1969-ben a Honda bemutatta a Z50A-t, amely immár nyolcas kerekeket, teleszkópos első villát és világítást kapott. Ez volt az első Monkey, amely tényleg alkalmas volt közúti közlekedésre. 1974-ben jelent meg a sportosabb, endurós beütésű Z50Z, magas kormánnyal és könnyebb szállíthatósággal. E két modell teremtette meg igazán a minibike kategóriát, amelyben a Monkey hamar etalonná vált. Kismotor, amelyet felnőttek is komolyan élvezhettek.

A következő nagy korszakot az 1978-ban bemutatott Z50J jelentette. Ez hozta el a máig ismert klasszikus Monkey-sziluettet: a csepp alakú tankot, a nagyobb ülést. A motor négygangos félautomata váltót kapott, a tank 5 literesre nőtt, a teljesítmény pedig 3,4 lóerő volt. A Z50J gyártása egészen 2009-ig folytatódott, ezzel a leghosszabb életű Monkey-típus lett. Ugyanekkor jelent meg a Honda Gorilla is, aminek hosszabb tengelytávja, kilenc literes tankja fokozta a praktikumot. Ez inkább felnőtteknek szólt, és már túrákra is alkalmasnak bizonyult. 

A nyolcvanas évek végén a gyár új irányt mutatott. 1987-ben megszületett a Monkey R, amely már inkább apró, 4,5 lóerős sportmotor volt, mint játékos minibike: a versenypályák világát idéző váz, első tárcsafék, hátsó monoshock rugózás és Comstar hangulatú kerék jellemezte. 

A kilencvenes évek elején a Honda újabb különlegességet mutatott be. A mexikói Baja 1000 sivatagi verseny inspirálta a Monkey Baja modellt, amely dupla fényszóróval, kézvédőkkel, masszív terepkormánnyal és mindössze ötvenöt kilós tömeggel készült. A versenyendurók világát megidéző szépség mára igazi kultusztárgy lett. 

Harminc évvel a Z50J bemutatása után, 2009-ben a felfrissült a Monkeyt. A klasszikus forma megmaradt, de a technika a jelenhez igazodott. Elektronikus, PGM-FI üzemanyag-befecskendezést, katalizátort illesztettek rá. A futóművet és a fékrendszert is feldobták – ez a modell hidat képezett a múlt és a jövő között, gyakorlatilag előfutára lett a 2018-ban bemutatott Monkey 125-nek, amely ma is gyártásban van.

A kismajom több mint fél évszázad alatt igazi legendává vált: technikai oldalról bizonyította, hogy a kompakt méret és a játékos dizájn nem zárja ki a mérnöki igényességet. Kulturálisan is minden korszakban adott valamit: gyerekeknek, felnőtteknek, hobbimotorosoknak és gyűjtőknek egyaránt. Ikonként máig felismerhető és szerethető, kortárs verziójában pedig a retró elemek találkoznak a modern elemekkel. A Monkey egyszerre maradt bohókás és komoly, miközben bebizonyította: a motorozás nemcsak közlekedés, hanem játék, nevetés és életérzés is.