Kawasaki W800 – klasszikus, de nem bácsimotor

Kevés motorkerékpár-sorozat mondhatja el magáról, hogy több mint hatvan éve ugyanazt az alapgondolatot képviseli. A Kawasaki W-ja ilyen: a mai 800-as vagy a 230-as kistesója nem egyszerű retró modell: egy olyan sztori folytatásai, amit még a hatvanas évek elején kezdtek megírni.

A történet valójában nem is Kawasakival, hanem a japán Meguro gyárral indul, amelyik már az 1930-as évektől készített nagy presztízsű négyütemű motorokat, amiknek műszaki alapjait erősen inspirálták a korabeli brit gépek, elsősorban a BSA konstrukciói. 1960-ban a Kawasaki együttműködésre lépett a Meguróval, majd néhány évvel később teljesen átvette a gyárat, ezzel megszerezve azt a tudást, amiből később megszületett a Kawa legendás sorkettese is.

1965-ben bemutatkozott be a Kawasaki W1. A 624 köbcentis, léghűtéses, függőleges kéthengeres akkoriban Japán legnagyobb sorozatgyártású motorkerékpárja volt. A cél egyértelmű volt: olyan gépet építeni, ami teljesítményben felveszi a versenyt a brit twinekkel, miközben a japán gyártás megbízhatóságát kínálja. Gyorsan meghatározó modellé vált, és számos változatban készült egészen a hetvenes évek közepéig – exportpiacokon is megállta a helyét.

A W név ezután hosszú időre eltűnt, de a Kawasaki nem feledkezett meg róla. 1999-ben érkezett a W650, ami már tudatos tisztelgés volt az eredeti W1 előtt. Nem modern naked bike retró ruhában, hanem klasszikus felépítésű motorkerékpár: küllős kerekekkel, krómmal, oldschool kezelőszervekkel, álló kéthengeres blokkal és karakteres kúpkerekes vezérműhajtással, ami már unikális volt a korszakban.

A stafétát később a W800 vette át, ami finoman korszerűsített technikával, de változatlan filozófiával vitte tovább a hagyományt. Nem a végsebesség vagy az elektronikai extrák voltak a középpontban, hanem az élmény: a nyugodt nyomatékleadás, a természetes üléspozíció és az időtlen forma, amire mindig jól esik ránézni.

Mellékszál, de ne hagyjuk ki: ma már a család legkisebb tagja, a W230 is ugyanebből az örökségből táplálkozik. Formavilága egyértelműen az 1965-ös W1-et idézi, miközben könnyű kezelhetőségével és modern technikájával azok számára is elérhetővé teszi a klasszikus motorozás hangulatát, akik most lépnének be ebbe a sok mosolyt garantáló világba.

A legtöbb vintage-re rajzolt gép ma már csak a formájában idézi a múltat, de itt viszont több olyan megoldást is megtartottak, ami valóban összeköti az 1960-as évek legendájával, a W1-gyel. A 773 köbcentis, léghűtéses, soros kéthengeres blokk hosszú löketű, alacsony és közepes fordulaton adja le a legjobb teljesítményét, így nem pörgetni kell, hanem nyomatékból motorozni vele. Ezek igazi klasszikus értékek, amik mellett a befecskendezés és a digitális motorvezérlés gondoskodik a könnyű indításról és a kulturált működésről.

A motor igazi műszaki csemegéje a kúpkerekes vezérműhajtás. A legtöbb mai négyütemű lánccal hajtja a vezérműtengelyt, a W800 viszont egy függőleges királytengelyen és precíziós kúpkerekeken keresztül mozgatja azt. Ez a megoldás ma már ritkaság, drágább a gyártása, cserébe rendkívül tartós, és jellegzetes mechanikus hangot ad a motornak. A Kawasaki ezt a konstrukciót tudatosan őrizte meg, elég ránézni a gépre, hogy felismerjük; nem véletlen, hogy a W-széria egyik védjegyének számít.

A 360 fok elékelésű főtengely szintén a klasszikus brit kéthengereseket idézi. A két dugattyú egyszerre mozog fel és le, ettől a W800 nemcsak másképp szól, hanem másképp is pulzál, mint a mai párhuzamos kéthengeresek többsége. A hosszú, karcsú angolos formájú kipufogók belső kialakítását is úgy hangolták, hogy ezt a mély, jellegzetes hangképet erősítsék – nem üvölt, de mégis érezni a mellkason a gázfröccsök adta frekvenciát.

A Kawasaki W800 széria több egyszerű retró motornál. Ritka példája annak, amikor egy modellcsalád nem divatot majmol, hanem saját történelmét írja tovább büszkén, immár több mint hat évtizede.