Legendás motorok

A legkisebb triál
A Yamaha évtizedekig a triálpiac meghatározó szereplője volt, olyan kultikus gépeket kiadva, mint a gyűjtők által dédelgetett TY50, ami nem csak szép, hanem izgalmas kisköbcentis veterán is.

A korai félprofi, gyári támogatással Európában készített versenymotorok után 1972-ben készült el az első TY modellkódú gép, aminek neve a triál és a Yamaha szavakból állt össze. Már a bemutatkozás sikert hozott: a negyedliteres verzió rögtön arannyal kezdett a francia bajnokságban.

Előbb a 80-as, majd 1975-ben az ötvenes változat is piacra került – gyorsaságról egyik esetében sem beszélhetünk, a legkisebb a negyvenet is alig futja meg áttételezése miatt, cserébe már alacsony sebességnél meglepő dinamizmussal indul meg.
A hetvenes évek végére a nyugat-európai piacon igazi sláger lett a TY50, a kamaszok megőrültek a minimalista, felhúzott kipufogóval és széles kormánnyal csalogató csemegéért. A váltó kiosztása a versenygépektől jött: lenn az üres, minden fokozat fölfele kapcsolható. Fordulékony és lassan is jól manőverezhető: rugózása a szegmensre jellemző módon lágy.

Több kivitelben is létezett, idehaza leginkább 1G3 verziók bukkannak fel, vagyis a 2,9 lóerős, német piacra szánt változatok. A hangulatos triálokat 1981-ig gyártották – bizonyos elemeik megegyeznek a DT-kkel, de aki egy felújításába fogna, a német, holland és belga piacon találja meg az olyan speciális és nehezen megszerezhető alkatrészeket, mint a szépen formázott felhúzott kipufogó.